A hallássérülés

„A hallássérülés elnevezés gyűjtőfogalom, a halláskárosodások minden fokát és típusát belesoroljuk.” (Csányi)

Beletartozik az enyhe, közepes, súlyos mértékben nagyothalló, valamint a siket gyermekek csoportja. A hallásveszteség megítélése többféle módon történhet, értelmezésük során mennyiségi és minőségi szempontok érvényesíthetők. A hallássérülés fogalmát két szemszögből közelíthetjük meg: orvosi, és gyógypedagógiai szempontból.

A hallássérülés gyógypedagógiai fogalma az orvosi értelmezésnél szűkebb tartalmú.

Hallássérült az a gyermek (ifjú, felnőtt, idős egyén), akinek hallásvesztesége oly mértékben korlátozza a fejlődési, nevelési és tanulási lehetőségeiben, hogy eredményes fejlesztéséhez gyógypedagógiai támogatás szükséges. Mivel a hallásveszteséggel arányosan akadályozott az anyanyelv-beszéd kialakulása, a speciális nevelési szükséglet elsősorban a természetes beszédelsajátítás feltételeinek megteremtésében jelentkezik.” (Farkas, Perlusz, 2000, p.507.)

A hallásveszteség mértékétől függően több csoportot, típust különböztetünk meg aszerint, hogy mi az a minimális hangerő, aminél a vizsgált személy a hangot jelzi. A mennyiségi szempont figyelembevételével a különböző frekvenciákon (Hz) mért hallásveszteség decibelben (dB) kifejezett mértékét veszik figyelembe.

A hallássérülés folyamán, a hallási nehézséggel közvetlen oki kapcsolatban álló akadályozottságok alakulnak ki. Ezeket figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a hallószervünk talán legfontosabb érzékszervünk, mert:

  •   Minden irányból közvetít
  •   Távolabbi eseményekről is közvetít
  •    Befolyásolja a személyiségfejlődést
  •   Irányítja a vizuális észlelést, érdeklődést, kíváncsiságot vált ki
  •   Hangulatot közvetít
  •   Előkészíti a bekövetkező eseményt
  •   Magatartást irányító jellege van
  •   A kapcsolatfelvétel és a kapcsolattartás legfőbb eszköze
  •   A beszéd kialakulásához nélkülözhetetlen

A hallássérülés okai

Kórtani szempontból két csoportot különböztetünk meg: az örökletes és szerzett hallássérülést.

A genetikailag öröklött hallássérülés, domináns, vagy recesszív öröklődésű is lehet. Ez a fajta halláskárosodás általában mindkét oldalt érinti. A sérülés lehet progrediáló, azaz az idő előrehaladtával fokozatosan romló.

A szerzett hallássérülés lehet prenatális (méhen belüli), perinatális (születés közbeni) és posztnatális (születés utáni). Okai lehetnek:

·     a méhen belüli infekciók (pl. cytomegalovírus, herpes, rubeola, szifilisz és toxoplazmozis)

·     Rh vércsoport összeférhetetlenség

·     a terhesség alatti nagymértékű dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás,

·     koraszülés

·     1500 g-nál kisebb születési súly

·     alacsony Apgar-értékek

·     fertőző megbetegedések (agyvelő-, agyhártyagyulladás, középfülgyulladás, skarlát)

·     koponya traumák

·     ototoxikus antibiotikumok

·     sok esetben az okok ismeretlenek

(Uhri, 1993)