Hallásunk

A hallás

A hallás élőlényekre jellemző élettani folyamat, melynek során hanghullámok hatására az egyénben sajátos hangérzet jön létre.  Már a méhen belül is, az 5. hónaptól kezdve, a hang formájában érkező információ eljut a magzati agykéreghez. Hallja az anya szívdobogását, a külvilág egyes hangjait, s innentől kezdve meghatározza mindennapjait.

A fül felépítése és a hang útja

A fül a halántékcsont sziklacsonti részében elhelyezkedő, akusztikai ingerek felvételére képes érzékszerv. Érzékeli a hang magasságát és a hangerőt, valamint alkalmas a hang irányának megítélésére is. A fül az anatómia szerint három részre tagolható. Ezek elhelyezkedésük szerint elnevezett, jól elkülöníthető részek:

·     külső fül

·     középfül

·     belső fül.

A külső és a középfül a hangvezető részhez, a belsőfül, pedig a hangfelfogó részhez tartozik.

ful

Külső fül

A külső fül magába foglalja a fülkagylót és a külső hallójáratot. A levegőrezgések vezetésére szolgál, s csatornaként működik.

A fülkagyló a koponya oldalán található, segíti, összegyűjti a hanghullámokat és azokat a hallójáraton keresztül a dobhártyáig vezeti. A külső hallójárat rezonátorként működik, a fülkagyló közepéből indul, és a középfülbe vezet. Bőrében faggyúmirigyek termelik a sárgás-barna váladékot, melyet cerumennek (fülzsírnak) nevezünk. A cerumen felhalmozódása hallászavarhoz vezethet. A hallójárat dobhártyával végződik, amely elválasztja a középfültől. Amikor a hangok elérik a dobhártyát, rezgésekké alakulnak, és ezek a középfülbe jutnak. A dobhártya belső felszínéhez a kalapács nyele rögzül.

Középfül

A középfül a dobüregből áll, mely egy levegővel telt üreg. Itt találhatók a hallócsontok, és a hozzájuk tapadó izmocskák, továbbá a garatot a dobüreggel összekötő fülkürt.

Az emberi szervezet három legkisebb csontja a dobhártya és az ovális nyílás között helyezkedik el, és egymással rögzített berendezést alkotnak. A csontok jellegzetes formájuk után kapták nevüket: kalapács üllő és kengyel. A dobhártya rezgése először a kalapácsra, majd onnan az üllőn át a kengyelre, arról pedig a közép és a belső fület összekötő ovális ablakra tevődik át. Tehát a csontocskák összekötik a dobhártyát a belső füllel, és továbbítják a hangrezgést.

Belső fül

A belső fül éppen úgy, mint a középfül, a sziklacsontban elrejtetten helyezkedik el. A hallás és az egyensúlyozás készülékének receptorait tartalmazza.

A hallás szempontjából a legfontosabb elem a csiga (cochlea). E kicsi szerkezet szintén alakjáról kapta nevét, egy vízszintesen fekvő tengely körül 2 és ¾ fordulatot leíró járatból áll. A csiga belső járata folyadékkal teli.

A csigában, az alaphártyán találhatók az érzéksejtek, azaz a szőrsejtek. A szőrsejtek egy része a magas hangokra, másik része a mély hangokra érzékenyebb. A szőrsejtek rezgésének hatására bioelektromos jelenség jön létre, mely idegi impulzus formájában a hallóidegen keresztül végül az agyba jut, s létrehozza a hallás élményét.

Ha a szőrsejtek egyáltalán nem rezegnek, a részecskék hiába jutnak el csigába, onnan nem továbbítódnak az agyba.

A hallás folyamata

Az emberi fül a rendkívül nagy, 16 – 20.000 Hz frekvenciatartományba eső hangokat képes azonosítani. A hang az akusztikus térből a külső- és a középfülbe jut, miközben a belső fül folyadéka felé haladva transzformáción megy keresztül. A levegő rezgése mozgásba hozza, és megrezegteti a hallócsont láncolatot, s a kengyel átadja a rezgéseket az ovális ablaknak. Ez rezgésbe hozza a csigában található folyadékot. A szőrsejtek kapcsolatba lépnek a felettük lévő fedőlemezzel, és a bennük létrejött elektrofiziológai változás elindul a hallóidegen keresztül az agyba.