Játszva, alkotva tanulni…együtt, sokszínűen!

Az idei tanévkezdet lelkesítő mottójául is szolgálhat ez a pár kifejezés, amiket egy nagyon érdekes és sokszínű konferencia alkalmával gyűjtöttük. Az Inklúzió Alternatív Médiával c. műhelymunkán lehetőségünk volt arra, hogy megismerjünk más, nem (csak) pedagógus szakemberek véleményét és gondolatait az inklúzióról.

“A sokféleség lehetőség”

Gyarmathy Éva előadása is megerősített bennünket abban, hogy jó úton haladunk az inklúziós utak feltárásáért folytatott tevékenységeinkben. Az előadás nagyon összetett, sokrétű, intuitív és lelkesítő volt. Szó volt többek között az SNI gyermekeket fogadó szemléletről, a sokféleségről, az értékekről és lehetőségekről. Két részletet szeretnék kiemelni.

Az egyik szerint, a “kompenzáció, mint érték” jelenik meg. Egyből eszembe jutott számtalan példa tanítványaink kis háza tájáról. Például a verset leggyorsabban és hibátlanul memorizáló másodikosom; vagy az alapzajos helyzetekben viccekkel kompenzáló “mókamester”; az örök felfedező-mindenen gondolkodó; a csodálatosan, tisztán éneklő leányzó; vagy az a kis 4 éves tanítványom, akit memóriajátékban nem kell hagyni nyerni, mert ha akarnám, sem tudnám legyőzni 🙂 Pedagógusként, így tanévkezdéskor és az egyéni fejlesztési tervek megírása előtt nemcsak szívmelengető, hanem hasznos és szükséges is átgondolni, hogy a fejlesztendő területek mellett mik azok, amikben a kis tanítványaink igazán sikeresek, boldogok, önmegvalósítók. Hiszen ez lehet a kulcsa a további fejlődésnek, no meg az önfeledt közös munkának!
A másik gondolatot pedig egy hétköznapi, szemléletes példával a legjobb bevezetni: “Akinek csak kalapácsa van, az mindent szögnek néz”. A hallgatott előadás másik főbb témaköre a média volt – ami nem a köznyelv szerinti jelentésben értendő, hanem – , mint közvetítő eszköz. Ez a mediált tanulás egyik kulcsfogalma. Lényege, hogy a gyermek valamely közvetítő eszközön keresztül sajátít el készségeket, tanul újabb ismereteket, de legfőképpen megtanul tanulni. A közvetítő lehet egy személy, lehetnek eszközök, játékok, műveszét… Hogyan is néz ki ez a mi mindennapi gyakorlatunkban? Már a legkisebb életkortól jellemző fejlesztéseink során, hogy a lehető legtöbbféle eszközzel, anyaggal és mozgásformával ismertetjük meg a gyerekeket. Ha tanulunk egy-egy kifejezésről, új eszközről, ünnepről vagy fogalomról, stb., akkor mindent alaposan, több oldalról is körbejárunk: naná, hogy megnézzük, megfogjuk, meghallgatjuk, megszagoljuk, néha meg is nyaljuk,  dalt költünk/vagy keresünk róla, kísérletezünk, mert az mind olyan izgalmas, érdekes és a legjobb, hogy rengeteget tanulunk belőle! A sokszínű feldolgozás növeli minden gyerkőc számára az egyenlő esélyű hozzáférést (korábban akadálymenetesítés) és mindemellett az életkori és egyéni sajátosságokhoz igazodva bővíti a tanulási technikáinak repertoárját. A szurdopedagógiai gyakorlatból visszautalva a kezdő idézetre látszik, hogy a megfelelő  eszköz (=a média) megtalálása a cél, ami lehet a művészet, a sakk, vagy egy kislabda, és ez már át is vezet a következő témához…

“Viccesség nekem a cirkusz!”

A Magyar Zsonglőr Egyesület egy számomra eddig ismeretlen világba kalauzolt el bennünket. Eddigi cirkuszi élményeim során csak csillogó szemekkel és tátott szájjal (mint a gyerekek) bámultam a lélegzetelállító, ügyes mutatványokat. Néha otthon megpróbáltam valamit koppintani belőle, de hiába. Most azonban lehetősége nyílt a kedves résztvevőknek, hogy kipróbálhassák magukat. Persze nem úgy, mint otthon: egyedül silabizálva a részleteket, hanem a kulisszák mögé látva, segítőkkel. Három zsonglőreszközzel ügyeskedhettünk az előadást megelőzően: a kislabdával, a szalaggal és a tányérral. Mi, lelkes gyógypedagógusok, persze a tanulás reményében elsőként jelentkeztünk, és izzadva, koncentrálva próbáltuk az addig lehetetlennek gondolt mutatványokat elsajátítani és végül több-kevesebb sikerrel jártunk. A tevékenység közben és a tanítást figyelve persze mi magunkat is elemeztük, hogy milyen lépéseken is megyünk keresztül és milyen részcélokat is érünk el. És ahogy egyre többet beszéltünk róla, már kis csapatunkkal is sok-sok lehetőséget ismertünk fel… éljen a team-munka! 🙂 Több mozzanatra ráismertünk múltbeli munkákból, mely más értelmet és megerősítést nyert és csak záporoztak fejünkben az újabb ötletek, melyeket akár az egyéni fejlesztések, akár a csoportos foglalkozások során alkalmazhatunk. Nem is gondolná az ember, mennyi fejlesztő hatása van egy egyszerű műanyag tányérnak, amit egy pálcán kell pörgetni. Nézzünk csak párat, a teljesség igénye nélkül. Például koordinációt, testsémát, finommotorikát, intermodalitást fejlesztő hatása mellett, kitartást, türelmet, erős figyelmet, tudatosságot igényel. Na és persze szórakoztat, nevettet és egy közösséget kovácsol, tehát szociálisan és emocionálisan is jótékony hatással bír. Ha pedig megpróbáljuk valakinek átadni a szerzett tudást, akkor mind e mellé egy verbális készségfejlesztés is társul… és persze itt a sor nem ér véget. És jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi van akkor, ha nem sikerül? A tanítási folyamat arra épül, hogy mindig vannak olyan lépései, amelyek szinte biztos, hogy sikerülnek: például a kislabdák dobálásánál egy lépés a labdák földre ejtése és így a sikerélmény és pozitív megerősítés máris garantált. Látva a sok lehetőséget és szomjazva az új tudásra, egy kis lelkes csapat már jelentkezett is egy továbbképzésre, ahol még inkább elmerülhetünk a zsonglőrködés világában és annak fejlesztő hatásaiban!

 

Játszva tanulunk! Forrás: 123RF.com

Lásd másképp a teret!

A harmadik nagyobb terület pedig a gyermekek térlátásának fejlesztésével és a kreativitással, mint tanulási technikával foglalkozott. Mindebbe egy építész szemüvegén keresztül nyerhettünk betekintést. Érdekes volt a bemutatóján keresztül átgondolni, hogy a köznevelés területein elsősorban ( a vizuális nevelésben oktatásban is) két dimenzióban zajlik a nevelés, és nagyon ritkán lépnek ki a térbe. Másik mondanivalója pedig, hogy bár fontos az utánzás és az azon keresztüli művészi nevelés, de az igazi tanuláshoz és önmegvalósításhoz, az énkép alakulásához azáltal vezet az út, hogy a gyerekeket engedjük szabadon alkotni. A bemutatónak számos olyan eleme volt, melyből újabb ötleteket meríthettünk az anyanyelvi gyakorlati foglalkozásainkhoz, vagy éppen az Affolter-fejlesztésekhez. Az alkotáshoz pedig kedvcsináló az UART Alkotó Doboz, melyről az alábbi linken lehet tájékozódni (http://uartkit.com/), vagy akár személyre szabottan, mi is összeállíthatunk ilyen izgalmas, kincsekkel teli dobozkát.

Forrás: GYIK Műhely
Forrás: GYIK Műhely

 

Újabb ötletekkel, inspirációkkal és régi kincseknek nyert megerősítéssel vágunk neki az újabb tanévnek!

Kezdődjön a munka, induljon a móka! 

csopi

Hasznos linkek:

Viccesség nekem a cirkusz:  https://www.youtube.com/watch?v=KfyANlOcJ6c

A témakörrel foglalkozó tanfolyam nyilvánosan elérhető a következő linken: http://moodle.tmpk.uni-obuda.hu/login/index.php

További érdekes, melyek a konferencián elhangzottak: